“Manolo 8″ néven ismernek itt az oldalon, de egyesek, mint például Deka, Amfan, Mikropi, “Semenya” néven is emlegetnek, egy közös madridi út után, ahol állítólag, rendszeresen túl sok időt töltöttem a fürdőszobában készülődés jogcímén : )
Már én sem számítok mai gyereknek a magam 38-ik évével, annak ellenére, hogy én fiatalabbnak érzem magam : ), ezért elég régen, legalább 1986 óta nyomon követem a világ labdarúgását.
Ebben az évben három spanyol csapat jutott a nemzetközi kupák döntőjébe, Barca a BEK, Atlético a KEK és a Real az UEFA-kupa döntőjébe, ekkor figyeltem fel először az Atlético-ra, bár sokáig még a Calcio volt a kedvenc bajnokságom (az első kedvenc Juve után, főleg dél-olasz csapatoknak a kilencvenes években a Lazio, majd kétezres években a Roma, napjainkban a Napoli szurkoltam).
Hungaro kollegámhoz hasonlóan már a kilencvenes évek eleje óta engem se a sztárklubok fogtak meg, hanem inkább a renitensebbnek számító csapatoknak szurkoltam, akik azért elég jók még ahhoz, hogy borsot törjenek a gigaklubok orra alá.
Kezdetben még nem neveztem kedvencemnek a Colchonerokat, de a Nemzeti Sport, a Sportfogadás, a Labdarúgás és később a Focivilág hasábjain a spanyolok közül, rendszeresen mindig a piros-fehérek teljesítményét követtem nyomon.
Ekkor jegyeztem meg olyan neveket ebből az időből, mint Manolo, Futre vagy B. Schuster., később az El Doblete idején Kiko, Simeone, Caminero.
Ahogy esett a Calcio színvonala, úgy kezdett a figyelmem egyre inkább a Primera Division felé fordulni. Már nem tudom mikortól neveztem az Atléticót az első számú kedvencemnek, a kétezres évek közepe óta valamikor. Természetesen Torres volt a nagy kedvencem.
Az atleticomadrid.hu-ra 2007-2008 tájékán figyeltem fel. Az oldalon gyakran szerveztek pesti szurkolói találkozót, amire még akkor rendszeresen sikerült elmennem, annak ellenére hogy Nyíregyháza nem éppen Pest közelében van (volt amikor vonattal reggel mentem, este jöttem vagy volt amikor estére szurkolótársaim (Hungaro, Dusp, Deka) vendégszeretetét vettem ehhez igénybe).
Ezeken a találkozókon ismerkedtem meg a régebbi klubtagokkal. A beszélgetések és iszogatások mellett még jókat fociztunk is, szóval jól teltek ezek a találkozók, amelyekre sajnos mostanában már nem nagyon tudok eljutni.
2009-ben az aktuális Atlético-Real derbire is sikerült a többiekkel eljutnom Madridba négy napra, amelyet nem feledek majd sohasem. A város, a Calderon, az El Doblete és Casa Angel nevű “könyvtárak”, Deka kéglije : ) , mind-mind felejthetetlen élmény volt és remélem még életemben egyszer sikerül újra megcsodálnom e helyszíneket.
Valamint reményeim szerint eljutok még közös szurkolói találkozóra, ahol találkozunk és jókat szórakozunk majd!
Addig is szorítsunk együtt kedvenc csapatunkért!
Vamos Atleti!
Manolo 8!
The post “Én így kerülök ide”, 10. rész: Manolo8 appeared first on Club Atlético de Madrid.